Emlékhelyek az erdőben | termeszetjarosopron

Emlékhelyek az erdőben

jelvényszerző túramozgalom

A túra célja: A Soproni-hegység történelmi emlékhelyeinek, emlékműveinek felkeresése, megismertetése.

A teljesítés feltételei: A túramozgalom nyílt, melyhez bárki csatlakozhat. A teljesítés nincs időhöz kötve, folyamatosan, bármikor, két nap, vagy akár több év alatt is teljesíthető. A teljesítés feltétele, hogy tetszőleges sorrendben és útvonalon felkeressük a megadott 30 emlékhelyet. A túramozgalom gyalogosan és kerékpárral is teljesíthető.

Az igazolás módja: A megadott emlékművekkel egy-egy „szelfit” kell készíteni, és az összegyűlt 30 db fényképet elküldeni a maderspachkommando@gmail.com drótpostacímre. A túramozgalom teljesítését oklevéllel, kitűzővel és egy felvarróval díjazzuk, amiket a válasz-e-mailben egyeztetett helyszínen és időben adunk át. A mozgalom részvételi díja 2500 Ft, amit ugyanitt lehet befizetni.

https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=1bwF0MJoU9jxpnhY6FeUVU3wZstHC2dRd&ll=47.65445167602838%2C16.501690000000053&z=13

Felkeresendő emlékhelyek:

1.Altdörfer-emlékhely

Szélesség

N 47.66187

Hosszúság

E 16.57157

Leírás

A Dalos-hegyi sípálya fölötti sétautak mellett található Altdörfer Viktor zenetanár emlékműve, melyet tanítványai emeltek. Igen nagy szerepe volt Sopron zenei életében, több száz hangverseny zongoraszólistája, kiváló zenepedagógus volt. Szintén itt található a Dalos-kő, amely az 1863-ban 589 énekes részvételével megrendezett első magyarországi dalosverseny emlékét örökíti meg. A hegy az eseménytől a mai napig a Dalos-hegy nevet viseli.

2. Bányász-kereszt

Szélesség

N 47.63811

Hosszúság

E 16.50661

Leírás

A Büdöskúttól a régi récényi úton dél felé haladva , 445 méter tengerszint felett érjük el a Bányászkeresztet. Egy régi rendelet biztosította a földműves családoknak, hogy a községi erdőből évente egy meghatározott területen ritkítással kitermelhessék téli tüzelőjüket. A XIX. század kezdetén egy sopronnyéki Gruber nevezetű házaspár fát gyűjtött a külön a részükre kijelölt helyen. A házaspár egy alkalommal magával vitte az erdőbe négy éves kislányukat is, aki egész délelőtt a közelükben lévő erdei tisztáson játszott. Délben a család megette szerény ebédjét. A kislány elfáradt, álmos lett. Édesanyja lefektette, egy kendővel betakarta a kislányt, aki hamar el is aludt. A szülők tovább végezték munkájukat. Késő délután, hazainduláskor a kislány nem volt sehol. Keresték, kiabáltak neki, de nem jelentkezett. Másnap is visszamentek keresni, de sajnos nem lelték meg. Két napra rá ezen a területen magas rangú urak vadásztak. Az egyikük mozgást hallott egy bokorban és megemelte a puskáját, de a mellette álló vadász nem engedte lőni. Odamentek a bokorhoz és látták, hogy a kislány ül ott. A szülők hálából egy kápolnát emeltek azon a helyen, ahol kislányukat megtalálták.

3. Bella-emlékmű

Szélesség

N 47.66358

Hosszúság

E 16.52999

Leírás

A 483 méter magas gerincen álló, 37,4 katasztrális hold kiterjedésű soproni Várhely fából és földből emelt Hallstatt kori sáncvára a keleti Hallstatt kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. Az itteni feltárásokat 1887-ben Bella Lajos (a Reáliskola, mai Széchenyi Gimnázium tanára, Sopron Vármegye és Sopron szabad királyi Város Régészeti Társulatának titkára) kezdte meg. 1932-ig több ásatás történt a földvárban és a mellette elterülő halomsírokból álló temető területén. Európa szerte híresek a szakemberek körében a Burgstall alakos urnái, amelyek még Bella Lajos kutatásai során kerültek elő, munkásságát az itt található emlékmű örökíti meg. Szintén ő készítette el a híres, 21 kötetes „Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben” című földrajzáról, állat- és növényvilágáról, történetéről és néprajzáról szóló kiadványban Sopron vármegye részletes leírását.

4. Braun Nándor-emlékmű

Szélesség

N 47.68079

Hosszúság

E 16.55811

Leírás

Braun Nándor (1802–1877) szappanfőző és gyertyamártó családba született, majd ezt a mesterséget maga is kitanulta, a családi vállalkozás vezetője lett, aztán amikor politikai pályára lépett, a cégvezetésről lemondott. 1856-tól négy évig állt az evangélikus konvent élén, de tagja volt annak a toronybizottságnak is, amely az evangélikus templom tornyának megépítését koordinálta. Amikor felhagyott iparának gyakorlásával, figyelme a város környékének megszépítése felé fordult. 1856. május 1-én, születésnapján adja át a nagyközönségnek a Nándor-magaslatra vezető sétautat és annak legmagasabb pontján a kilátóhelyet.

5. Cserkészkápolna

Szélesség

47.680850

Hosszúság

16.557000

Leírás

A Cserkészkápolna építésének gondolata a 30-as évekre nyúlik vissza. Ekkor Sopronban is tombolt a gazdasági világválság, sokan vetettek véget életüknek a bánfalvi kőfejtő tetejéről. Az építők azt gondolták, hogyha egy kis kápolna lenne a magaslat tetején, akkor az talán visszafordítaná a halálba igyekvőket, vagy legalább ott elmondhatnák az utolsó imájukat. 81 évvel ezelőtt Gereben Vilmos tanító, a 382. számú Szent Imre Cserkészcsapat vezetője és cserkésztársa, Gallus László építészmérnök kezdte el a tervezgetést. A látványtervet képeslapra nyomták és trafikokban, papír- és könyvkereskedésekben árulni kezdték, a cserkészek pedig felkeresték a tehetősebb polgárokat, hogy adakozzanak a kápolna felépítésére. A szükséges összeg hamarosan össze is gyűlt, így 1937. október 23-án át is adták az épületet, amelyet Radits József épített fel. A falnyílásban Mihalovics János tanító Szűz Mária-képe kapott helyet. A kápolna tetején lévő hat méter magas acélkeresztet a GYSEV cserkészei, a Gangl-testvérek, valamint Varjú József és Agg Pál készítették.

6. Dalos-kő

Szélesség

N 47.66183

Hosszúság

E 16.57075

Leírás

7. Deákkút

Szélesség

N 47.66865

Hosszúság

E 16.56373

Leírás

Sopron legrégebben ismert és emlegetett forrása, amely régen is kedvelt kirándulóhelye volt a város lakóinak. A líceumi diákok is szívesen jártak errefelé, ezért a forrást mindenki csak „deákok kútjának” nevezte. 1827-ben a líceumi ifjúság az erősödő nemzeti érzés ápolására egyesületet alapított Deákkúti Vármegye néven, amely elnevezését jelképesen a forrásról kapta. Ekkor kezdődött a forrás környékének kiépítése. A szabadságharc bukása után a vármegye nem működhetett, így a diákság majálisai is elmaradtak. A környék azonban ekkor sem volt csendes és néptelen, kocsmárosok vették birtokba, vasárnaponként sört és bort mértek ki és táncmulatságokat rendeztek itt. Többek között 1922-ben is felújították a forrást, ekkor került fölé a következő felirat: „Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int, ifju szeresd a hazát!”A líceumi diákok ma is itt ballagnak.

Az 1922-es felújításkor a forrás fölötti millenniumi fák megjelölésére újabb emlékművet állítottak itt, amely sajnos nem állta ki az idők viharait, ma már csak egy nehezen kibetűzhető faragott fatábla és egy információs tábla emlékeztet rá. Szentmargitbányáról származó mészkőlapjára az egykori líceumi diák, Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár sorait vésték:

„Ég vándora, szellő, mit e fák susognak,
Vidd hírül észak-, dél-, kelet-, és nyugatnak,
Hogy ezeresztendős régi hazájáról
A magyar le nem mond soha szent jogáról”

8. Egyetemi-emlékkő

Szélesség

N 47.67203

Hosszúság

E 16.52208

Leírás

A Récényi és a Brennbergvölgyi utakat összekötő Ultrai úton kiemelkedő szépségű idős erdőállományok között sétálva láthatjuk az Egyetemi emlékkövet, s vele szemben az elhunyt természetjáróknak emléket állító kopjafát.

9. Erdei lovas kápolna

Szélesség

N 47.65098

Hosszúság

E 16.45147

Leírás

540 méterrel a tengerszint felett. A XVIII. században született ez a monda. Szenteste volt, a lakompaki községi vendéglőben a késő délutáni órákban több vadász gyűlt össze. Iszogatás közben elbeszélgettek az azévi vadászélményeikről. Szóba került egy fehér szarvas, melyet már több vadász is látott egy bizonyos erdőterületen. A hallottakra az egyiküket úgy elkapta a vadászszenvedély, hogy kijelentette, az éjjel vadászni megy, és ha találkozik a fehér szarvassal, lelövi. Vadásztársai próbálták lebeszélni, hogy szentestén ne menjen vadászni, de hallgatott rájuk és elindult. Reggelre nem tért vissza, ezért vadászbarátai keresésére indultak. Meg is találták. Ahol ma a kápolna áll. ott feküdt holtan a hóban. A nyomok és a jelek arra utaltak, hogy a vadász és egy szarvas között harc dúlt, és a szarvas megölte őt. Az elhunyt vadász hozzátartozói és baráti köre adományaiból épült fel emlékül ez a kápolna, és „Vöröskereszt”-nek neveztetett el.
Egy másik, szájhagyomány útján ránk maradt monda a következőket mondja el a kápolnáról: Az osztrák császárnak egyik fiatal hercegnője a nyári hétvégéket a kápolnához közeli faluban töltötte. Onnan kíséretével naponta lovaglótúrákra indultak abba az erdőrészletbe, ahol a kápolna áll. Egyik alkalommal a hercegnő kalapfátyla a kápolna mellett fa egyik ágán fennakadt. Attól kezdve a kápolnát „erdei lovagló kereszt”-nek is nevezik.

10. Erdélyi mártírok kopjafája

Szélesség

N 47.65194

Hosszúság

E 16.50028

Leírás

A Mátyás király utca 5, 7, 9 számú épületeben több lakás volt, ahol erdélyi származású diákok laktak. 1945. márciusának 29-én, két nappal Sopron megszállása előtt további szovjet bombatámadásoktól tartva légoltalomra alkalmas aknákat keresve ment ki Brennbergbe a 30 éves Csaszlava Jenő és a vele egyidős felesége Mária, az akkor 22 éves Ferenczy János, erdőmérnök hallgató, és bátyja, a 44 éves Ferenczy Sándor és Neumann János, 21 éves kohómérnök hallgató. Ferenczy János egyenruhában kísérte a csoportot. Közel ahhoz a helyhez, ahol 1753-ban először fedezték fel a szenet, találtak egy bunkert, ahol meghúzták magukat. Azonban meglátta őket néhány brennbergi volksbundista nő, akik azonnal a vendéglőben tartózkodó SS-ehez szaladtak, azt állítván, hogy a főiskolások veszélyes kémek és egy katonatiszt segítégével fel akarják robbantani az óvóhelyet. Georg Lentz SS-parancsnok elfogatta a diákokat és azon a helyen, ahol ma a kopjafa áll, agyonlövette őket.

11. Fassl-kereszt

Szélesség

N 47.65158

Hosszúság

E 16.47060

Leírás

Josef Fassl 1924. március 14-én született Litzelsdorf (Lődös) községében. 25 éves korában, 1949. szeptember 26-án csendőrként őrjárati szolgálatot teljesített a határon, amikor Ilona akna közelében magyar határőrök rálőttek. Feltehetően 15 m távolságból (magyar területről) egy tarkólövés érte, mely halálos volt számára. A tetthelynél egy keresztet állítottak a meggyilkolt tisztviselő emlékére.

12. Fekete-kereszt

Szélesség

N 47.64761

Hosszúság

E 16.43071

Leírás

500 méterrel a tengerszint felett. A XVII. század kezdetén Szikra községben a földműves családok szerényebb körülmények között éltek, mint ma. Ez arra késztette a családapákat, hogy a földművelés mellett még mellékmunkát is vállaljanak, hogy a család megélhetését biztosítani tudják. Így a faluban két földműves család nyírfavessző seprű készítésével és eladásával foglakozott. A két seprűkészítő barát a mai Asztalfő környékéről szerezte be a szükséges nyírfavesszőt, amit otthon, a családi háznál a család segítségével dolgoztak fel. Egy alkalommal a két barát egy nagy köteg vesszővel indult az erdőből hazafelé. A súlyos vesszőkötegtől elfáradtak, és egy nagy bükkfa alatt megálltak, lerakták batyujukat, hogy megpihenjenek. Ekkor meglátta az egyikük, hogy a bükkfán egy kis vaskereszt van. A férfi odament a fához, meghajolt és keresztet vetett. Ekkor barátja odaszólt neki: „Azt hiszed, most könnyebb lesz a batyud súlya?” Pihenésük befejeztével a batyut a hátukra rakták és elindultak hazafelé. Pár hónap múlva a földművesen, aki nem vetett keresztet, hosszadalmas és fájdalmas betegség lett úrrá. Amikor meggyógyult, vett egy nagy fakeresztet, amit fehér olajfestékkel lemázolt. Kiment az erdőbe és arra a bükkfára szegelte, melyen a régi kis vaskereszt is függött. A szép fehér kereszt másnapra korom fekete lett. A keresztény hívők szerint az isten nem fogadta el a hitetlentől az áldozatát, ezért változott meg a színe. Azóta a község lakói Fekete-keresztnek nevezik a helyet, és a mai napig ezen a néven ismerik.

13. Felkelő-emlékmű

Szélesség

N 47.66431

Hosszúság

E 16.55962

Leírás

A Lővér Kalandpark előtti parkoló és pihenőhely végében található az Ágfalvi-csata Emlékműve, amelyet 2001-ben, a felkelés 80. évfordulóján avattak fel. A szobor Kovács György szobrászművész alkotása. A kopjafára Reményik Sándor 1921 szeptemberében íródott Nyugatmagyarország népe című versének sorait rótták fel. A második ágfalvi összecsapás a nyugat-magyarországi felkelés fontos ütközete volt 1921. szeptember 8-án, amelyben a Rongyos Gárda sikerrel futamította meg a Sopron elfoglalására küldött, négyszeres túlerőben lévő osztrák csendőröket. Ezután ők nem tettek több kísérletet a terület megszállására, így az összecsapás nagymértékben hozzájárult a soproni népszavazás kiírásához Sopron hovatartozásáról.

14. Frieda Fürst-emlékmű

Szélesség

N 47.67464

Hosszúság

E 16.53986

Leírás

Frieda Fürst emléktáblája Sopronbánfalván, a Várhely utcában található. A 16 éves leányt a megszálló szovjetek lőtték agyon 1945. augusztus 24-én, menekülés közben, a szülei háza előtt, mert nem hagyta magát megerőszakolni. A németajkú családot nem sokkal később, 1946-ban kitelepítették. Érdekes, hogy ellentétben a soproni munkásmozgalom mártírhalált halt kiváló harcosaival és a fasizmus áldozataival, ez az emlékmű sem szerepel a Köztérképen, de az „Emléktáblák Sopronban” Wikipédia oldalon sem.

15. Hédl András emlékműve

Szélesség

47.6656488

Hosszúság

16.5685676

Leírás

Hédl András sokoldalú felkészültsége, gyakorlata alapján sikeresen oldotta meg a kézifűrészeket követő új technológiák bevezetését, motor-fűrészek, anyagmozgatási technológiák fejlesztését a fogatos közelítéstől az LKT közelítő gépekig. Sikeres természetes felújítások bizonyítják hozzáértését. Ismerte a hegyvidéki erdők minden zugát, tudta, hogy mikor és hol kell a természeti folyamatokat segíteni. Egyébként a Károly-kilátó körül sok más emléktáblát és „emléktuskót” találhatunk. Köztük van Winkler Oszkár, a kilátó tervezője, Kárpáti Zoltán, a hegyvidék növényvilágának nagy kutatója, Dr. Barabits Elemér, erdőmérnök, európai hírű növénynemesítő, Roth Gyula és Csapody István erdőmérnökök, valamint Gombocz Endre botanikus. Magán a tornyon két emléktábla is látható: az egyik Romwalter Károlyra, az első kilátó építtetőjére, a másik az 1959-től ’69-ig itt üzemelt első TV-adóállomásra emlékeztet.

16. Heimler-pihenő

Szélesség

47° 40′ 22.15″ N

Hosszúság

16° 34′ 10.1″ E

Leírás

A Printz-pihenőtől 200 méterre, a Lővér körúton található Heimler-pihenőt Heimler Károlyról, Sopron volt rendőrkapitányáról, a Városszépítő Egyesület egykori elnökéről, a Soproni Szemle folyóirat megalapítójáról nevezték el. Heimler 1877. október 18-án született régi soproni családban. Az Evangélikus Líceum diákja volt; 1897-ben érettségizett. Jogi tanulmányait a fővárosban, Pozsonyban és Kolozsvárott végezte, ahol jogi doktorátust szerzett. Rövid ideig ügyvédjelölt, 1905-től a városi rendőrség alkapitánya. 1908. és 1920. között főkapitány. 1925-től főjegyző, majd árvaszéki elnök volt, 1937-ben vonult nyugdíjba. 1943-ban agyvérzés érte, nyelve megbénult, élete hátralevő éveit karosszékhez kötve kínlódta végig. 1954. szeptember 7-én halt meg. Neve összeforrt a két világháború közötti Sopronnal. „Fanatikusa volt Sopron fejlesztésének, szépítésének” – írta róla Becht Rezső. Heimler már 1905-ben belépett a Városszépítő Egyesületbe, hamarosan választmányi tag, majd alelnök lett, 1914-ben pedig elnökké választották. Született vezetőegyéniség volt, tele ötlettel, állhatatos célratöréssel, aki három évtizeden át lankadatlanul dolgozott Sopronért és Sopron népéért. Elnöksége kezdeti időszakára esett a Bécsi-dombi Néppark létesítése, a Sas tér rendezése, a Kossuth Lajos utcai barométer és a Koronázó-dombi emlékoszlop felállítása. A 20-as évek elején elindította a Tómalom strandfürdő átépítését és modernizálását. Faiskolát létesített, a soproni erdők legszebb sétányait pihenőpadokkal tette otthonosabbá. Alkotó szellemének köszönheti létét a Károly-magaslati kőkilátó, amit 1936. nyarán adtak át. Nevéhez fűződik a Hubertusz vadászlak felújítása, a Muck- és a Printz-létesítése. Kezdeményezésére állítottak emléktáblát Mátyás királynak, Zrínyi Miklósnak, Csányi Jánosnak és Lehár Ferencnek. Ő indította el a Virágos Sopron mozgalmat. Még 1921-ben Thirring Gusztávval közösen megírta Sopron és környékének részletes kalauzát, nagy szolgálatot téve a fellendülő idegenforgalomnak. 1937. május 15-én a maga nemében páratlan várostörténeti folyóiratot, a Soproni Szemlét. Hét éven át töltötte be a főszerkesztő posztját. Legfőbb céljának tekintette a múlt ápolását, „Sopron régi értékeinek rögzítését”. 1932-ben az ő összeállításában jelent meg a Soproni képeskönyv, ami méltán nyerte el a Magyar Bibliográfiai Társaság nagydíját. 1936-ban hagyta el a nyomdát Sopron topográfiája c. műve, a város akkori gazdasági és kulturális életének hiánytalan leltára. A Városszépítő Egyesület 75 éves jubileumára sorozatot tervezett Sopron művészeti és történelmi emlékeiből, de a háború miatt csak az első kötet készülhetett el Sopron Műemlékei I. – Belváros címmel. Vannak tragikus sorsú nagy emberek, dr. Heimler Károly is az volt. Sopron építésére tette fel egész életét, és meg kellett élnie Sopron pusztulását. Amerikai terrorbombázók zúzták össze legszebb álmait. A szeretett város újjáépítésében nem vehetett részt, akkor már tehetetlenül vergődő, dadogó emberroncs volt. Becht Rezső „Sopron egyik leghívebb és legcselekvőbb fiának” nevezte őt. A róla elnevezett pihenőt és emlékművet 1984-ben állította a Városszépítő Egyesület

17. Ilona-akna

Szélesség

N 47.64923

Hosszúság

E 16.47921

Leírás

Az Ilona-aknát 1882-ben létesítették, 1914-15-ben olasz hadifoglyok téglával borították körül, így nyerte el mai külsejét. A II. világháború elején a gépi berendezéseit leszerelték, és az aknát víz alá engedték. A műszaki zár elkészülte után gazdátlan maradt. 1955-ben szűnt meg itt véglegesen a kitermelés, de az aknát csak 1986-ban töltötték fel. 1991-ben egy osztrák magánszemély vásárolta meg az akkora már leromlott állapotú aknatornyot, és a saját pénzén renováltatta. Ma Burgenland első ipari műemlékeként tartják számon. Az aknatorony körül a bányászok a többi „aknához” hasonlóan komoly települést hoztak létre, virágkorában az iskolába több mint 80 gyerek járt.

A 1921-egy Nyugat-magyarországi felkelés által kikényszerített népszavazás utáni határrendezés folyamán itt is komoly viták alakultak ki, mivel az Ilona-akna széntelepei átnyúltak az Ausztriához csatolt Récény (Ritzing) község határába, amelyeket szintén elszakítottak hazánktól. Tulajdonosa, a Sopronvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság emiatt tiltakozó iratot nyújtott be a határmegállapító bizottsághoz. A zavartalan széntermelés érdekében a magyar fél visszakövetelte az Ilona-aknát, amelyet a bizottság 1922. február 23-ai ülésén többségi szavazattal a tárnát bíró Esterházy-család birtokában lévő 600 katasztrális hold erdővel együtt Magyarországnak ítélt. A döntés ellen Ausztria fellebbezett, és beadványban biztosítékot adott a magyarországi szénellátáshoz anélkül, hogy az aknát visszakapná. A Nagykövetek Tanács ezt követően felszólította a határmegállapító bizottságot, hogy vizsgálja felül korábbi döntését. Ez utóbbi később, 1922. december 22-i ülésén szótöbbséggel – a magyar küldöttség ellene szavazott – az Ilona-aknát végül Ausztriánál hagyta. Közben az előbbi döntés előtt tíz nappal kötött osztrák-magyar államszerződés lehetővé tette, hogy a határon túlnyúló szénrétegeket Magyarország 1963. május 8-áig leművelhesse. Így 1922-től a bányát bérlő Magyar Szénbányászati Rt. kötélpályán szállította a szenet Brennbergbe válogatásra. 1930-ban szűnt meg itt a széntermelés, azonban a kis település élete továbbra is össze volt fonódva Brennbergbányával. 1930-től az Új-Hermes -aknában, 1943-tól a Szent István-aknában dolgoztak, amiért magyar pengőben kapták meg bérüket, így Brennbergbe, vagy Sopronba jártak vásárolni. Templomjuk nem lévén vasárnaponként Brennbergbe jártak szentmisére. Az ilonai lányok gyakran Brennbergbe, a brennbergi Ilonára mentek férjhez. Ennek az állapotnak az 1949-ben elkészült műszaki zár vetett véget, habár egy kapun még 1951-ig szigorú ellenőrzések mellett átjárhattak, azután azonban az aknazár és a riasztórendszer teljes kiépítése miatt végleg megszüntették az átjárást, aminek következtében a kis település elnéptelenedett és hanyatlásnak indult…

18. Kuruc-kereszt

Szélesség

N 47.64806

Hosszúság

E 16.49722

Leírás

400 méter tengerszint feletti magasságban található. A szabadságharc idején Brennbergbánya helyszíne volt egy kuruc-labanc katonai összecsapásnak. A szájhagyomány szerint az összecsapás után három sírhalom maradt az erdőben. Idős brennbergi lakosok elmondása szerint az erdőben a volt kuruc őrháznak a helyét is ismerték. A harcot az is bizonyítja, hogy 1847-ben az akkori bányaigazgatóság egy fakeresztet állított fel az erdő szélén a harc helyén, a kuruc katonák emlékére, amit 1908-ban fel is újítottak. A hosszú évek során az időjárás nagyon megviselte a fakeresztet, elkorhadt és kidőlt. 1986-ban Modrián Lipót, a helyi iskola igazgatója, Garai Pál volt brennbergi tanácstag és Becher Nándor helytörténész közös munkájuk során, ünnepélyes keretek között egy új fakeresztet állítottak és avattak fel. A jelenlegi kereszt az eredeti pontos mása. Három évszámmal (1947 – 1908 – 1986) van ellátva. Azóta is ott áll a Kuruckereszt telep végében, az erdő szélén és őrzi II. Rákóczi Ferenc és kuruc katonáinak emlékét. A volt soproni bányamérnök hallgatók egy csoportja 36 éves találkozójuk alkalmából 1993. június 26-án Brennbergben járt és megkoszorúzta a Kuruckereszt emlékművet.

19. Magyar Fájdalom szobra

Szélesség

N 47.66953

Hosszúság

E 16.57753

Leírás

Emile Guilleaume francia szobrász alkotása Lord Rothermere ajándékaként került Budapestre és 1932. október 6-án, a nemzeti emlékezet gyásznapján avatták fel a budapesti Szabadság téren, ahol akkor már állt az elszakított országrészeket jelképező négy irredenta szobor, és a tér északi részét uralta a húsz méter magas Ereklyés Országzászló előtte a hatalmas trianoni virágágyással. A szobor talapzatán angolul és magyarul a következő felirat volt olvasható: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász, Emile Guilleaume. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere.” A szobrot 1947-ben eltávolították a Szabadság térről. Talapzatának további sorsáról nem maradt fenn adat, de a bronzból készült női aktot 1948-ban a Margitszigeten a Palatinus fürdő bejárata előtt állították fel Napfürdőző nő címmel. 1967-ben raktárba került, majd 1973-ban a balfi gyógyüdülő parkjában állították fel, ahol az utóbbi években egyre inkább kezdte visszanyerni eredeti témáját. Ezért 2012-ben Sopronba került, ahol restaurálás után, a szívszanatórium parkjában rejtették el.

20. Mester-kereszt

Szélesség

47.63961

Hosszúság

16.53194

Leírás

A Mester-kereszt (Wiederkreuz) története már a feledés homályába merült. Annyit tudunk róla, hogy a régi térképeken, például a Habsburg Birodalom 1819 és 1869 között készült második katonai felmérésén Erzieh Kreuz, azaz Nevelő-kereszt néven szerepel.

21. Muck-emlékmű

Szélesség

N 47.66694

Hosszúság

E 16.57527

Leírás

1851. május 14-én született a Szudéta vidéken, a csehországi Hennersdorfban Muck Endre, a “soproni erdők atyja”. A ma Németország területén fekvő Weisswasser szakiskolájában szerzett erdész képesítést. Az iskola elvégzése után a Csehországban dolgozott. Sopronba nyilvános pályázat útján került 1874-ben a városi erdészet harmadik emberének. Rövidesen azonban előre lépett, egy év múlva főerdész lett, 1882-ben erdőgondnoknak nevezték ki. Bár az erdőtanácsosi posztot végzettsége miatt nem tölthette be, átmeneti időszakokban többször ő volt a Sopron környéki erdészet vezetője. 1875-ben megházasodott, Varga Annát, egy betelepült polgár lányát vette feleségül. Egyetlen fiúk, ifjabb Muck Endre 1882. március 22-én született. Muck Endre munkásságának eredményeként a korábban rossz állapotú erdők jelentős javulást értek el. 1886-ban elkészítette Sopron város erdeinek első üzemtervét. Tevékenységét jelentős mértékű fenyvesítés, a későn fakadó, és ezért fagyoktól jobban védett kocsányos tölgyváltozatok alkalmazása jellemezte. Az erdők korábban alacsony vágásidejét 40, majd 60-80 évre emelte. Az erdőterület pihenésre, kikapcsolódásra való használatának érdekében fontos szerepe volt a jelzett turistaút-hálózat kiépítésében, a Dalos-hegyen védőkorlátot, az Ultrán gloriettet a Vashegyen és a Várison kilátót építtetett. Ezek a kezdeményezések szoros kapcsolatban voltak közéleti szereplésével, amit a Soproni Vársosszépítő Egyesület, a Dunántúli Turista Egyesület és a Lővér-Bizottság tagjaként fejtett ki. Tagja volt a Soproni Madárvédő Egyesületnek és részt vett a Madarak és Fák Napja évenkénti lebonyolításában. A turista egyesület 1906-ban emelt kilátót a Nyíresen, amelyet Muck-kilátónak neveztek el, melyhez 1936-37-ben Winkler Oszkár tervei alapján menedékházat is építettek. Halála után emlékpadot is állítottak a helyszínen. Nevét viseli erdőrészlet, a Hotel Lővér fölötti pihenő és a Károly-magaslaton emléktábla.

22. Nyírfa-kereszt

Szélesség

47.64799

Hosszúság

16.51288

Leírás

Frey Ilona emlékművének közelében található egy fára szegezve egy egyszerű fakereszt: a Nyírfa-kereszt. Állítólag a vasfüggönyön sikeresen átjutók állították hálából a Jósistennek, egy akkor még kicsi nyírfára. A fa azóta megnőtt, így került a kereszt a mai magasságba.

23. Ojtozi-emlékmű

Szélesség

N 47.66195

Hosszúság

E 16.58165

Leírás

A Keleti Kárpátok Ojtozi-szorosában 1917. augusztus 8-tól 12-ig többszörös túlerőben, 12 hullámban támadó orosz-román hadakat tartóztatott fel a Soproni Magyar Királyi 18-as Honvéd Gyalogezred. A harcok során meghalt a tisztek zöme és a közkatonák közel fele. A sors fintoraként eközben a székely honvédek az olasz fronton, Doberdónál és a Piave folyónál harcoltak és véreztek el. A korabeli hadvezetés a dicső tettet „Ojtoz Hősei” címmel, 5 arany, 175 nagyezüst, 322 kisezüst és 852 bronz vitézségi éremmel ismerte el. 1918-ban a harcok közelében álló sziklába féldomborművű emléket állítottak. Alig egy év után 1919-ben a románok az emlékművet felrobbantották. 1934-ben a soproni 18-as Bajtársi Kör kezdeményezésére Dabóczy István szobrászművész (1951 után a recski haláltáborban lelte halálát), a Rákóczi Honvéd Főreáliskola tanára elkészítette a honvédkatona domborművének pontos másolatát. Ezt helyezték el Sopronban, a korábban Gleichenbergi fasornak nevezett, majd ezen időpont után Ojtozi fasornak (sétánynak) hívott erdei úton.
A több mint 80 évvel ezelőtti szoboravatón felszólalt Bokor Imre százados a következőket mondta: „Ezzel a domborművel a 18. gyalogezred bajtársi köre megmutatta azt, hogy bár köveket fel lehet robbantani, de szívünk és lelkünk féltve őrzött kincsét, hazánk történetét, kultúráját és szellemét széjjelrombolni nem lehet soha, mert történeti alkotásainkat, szellemünket az anyagban újra visszaformáljuk.” Az örök magyar hittel és bizakodással mondott beszédét így zárta: „Eljön még az idő, midőn ezt a sziklát Ojtoz völgyében fogják ismét elhelyezni!”

24. Printz-pihenő

Szélesség

N 47.67340

Hosszúság

E 16.56813

Leírás

Printz Ferenc ügyvéd, polgármester helyettes, Muhr Ottmár, a limanowai győző sógora 1844. július 4-én született Sopronban, németajkú családban. A bencés gimnáziumban tanult, majd a bécsi jogi egyetemre jelentkezett, ahol 1867-ben fejezte be tanulmányait. Budapesten jogi doktorátust szerzett és Sopronban nyitott ügyvédi irodát. Feleségül vette 1885-ben Muhr Herminát, aki nővére volt a 9. sz. Nádasdy huszárezred parancsnokaként hősi halált halt Muhr Ottmárnak. Hat gyermekük született, Printz három fia katona lett, Ottmár tengerésztiszt, József a tüzér, Antal a Ludovika Akadémia tanára. Printz Ferenc elnyerte a város által meghirdetett árvaszéki ülnöki állást. A következő években fontos szerepe volt a városi vízvezeték kiépítésében, a városi szálloda (Pannónia) építése is az ő gondolata volt. Printz Ferenc saját költségén létesítette az akkor róla Printz-Steeg-nek nevezett, ma Panoráma útként számon tartott útvonalat. Gebhardt József polgármester lemondása után Printz helyettesítette, az 1901. évi polgármesteri jelentést is ő adta ki. A városházi munka mellett a közéletben is szerepet vállalt: a Dalfűzér pártoló tagja, a Dunántúli Turista Egylet tagja, a Katolikus Konvent jegyzője, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke volt. 1891 és 1912 között a Soproni Városszépítő Egyesület elnökeként gazdag munkát végzett, megújult az egyesületi élet, és a város megszépült. Ennek bizonyítéka, a Várkerület, Petőfi tér, Ógabona tér fásítása, a Deák tér parkosítása. Nem sikerült elfogadtatnia tervét, a Lővereket összekötő nagy körút, vagy a Károly-magaslatra tervezett állandó, kőből építendő kilátótorony építésével kapcsolatban. Kortársai közül ekkor még nem ismerte fel mindenki az idegenforgalom jelentőségét. Printz Ferenc jól látta, hogy a város fejlődésének fontos tényezője az, és támogatta Sopron első útikalauza kiadását (1891). Nyugdíjazását 1906-ban kérte, megromlott egészségére hivatkozva. Többek között ezt írta kérvényében: „Azon megnyugtató tudat kísér engem, hogy hosszú, küzdelmes és talán nem eredménytelen közpályámon kötelességemet mindig híven teljesítettem, egész erőmet és tehetségemet kizárólag szeretett szülővárosom javára szenteltem.” Printz Ferenc 1910-ben, Brunner János evangélikus esperessel egy időben kapta meg az uralkodótól az életműért adományozható kitüntetést, a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. Agyvérzés következtében hunyt el 1920. január 31-én. Temetése február 2-án a Szent Mihály-templom mögötti régi temetőben volt. A róla elnevezett Printz-pihenőt 1925-ben adták át.

25. Roth-emlékmű

Szélesség

N 47.66366

Hosszúság

E 16.43585

Leírás

Az Asztalfő közelében, a Hidegvízvölgyben található Dr. Roth Gyula Kossuth-díjas egyetemi tanár, a mezőgazdaság és az erdészeti tudományok doktorának emlékműve. Dr. Roth Gyula 1873-ban született Sopronban és 88 éves korában, 1961. január 7-én halt meg ugyanitt. Erdőmérnöki oklevelét 1898-ban szerezte meg Selmecbányán. Az emlékmű az erdészet legidősebb bükk- és lucfenyőerdő részének szomszédságában áll, mivel Roth Dr. Roth professzor úr itt dolgozta ki gyakorlatban kb. 100 hektár nagyságú területen az úgynevezett Roth-féle vonalas szálaló felújító vágás módszerét. Az emlékművet 1962-ben tervezte Szakál Gyula és 1963-ban állította fel az Erdészet egyetem, az Erdészeti és Faipari Technikum, valamint a Tanulmányi Erdőgazdaság közösen. Minden tanév kezdetén az emlékmű megkoszorúzása alkalmával az Erdészeti és Faipari Szakközépiskola elsőéves diákjai itt tesznek fogadalmat, hogy jól és szorgalmasan fognak tanulni és hűségesek lesznek az erdőhöz.

26. Szent István-akna emlékmű

Szélesség

N 47.65552

Hosszúság

E 16.45646

Leírás

Brennbergbánya legmagasabb pontján, az 558 méteres Magas-bérc oldalában 1939 és 1941 között mélyítették le a brennbergi bányaüzem utolsó aknáját. 630 méteres mélységével nemcsak Brennberg, hanem egyúttal Magyarország legmélyebb aknája is volt, és 1952-ig termeltek benne szenet. 1952. szeptember 24-én este 20 órakor Nagy János aknász 12 vájár segítségével lezárta Szt. István-aknát, ami most már csak történelem. Amikor a bányaüzem leállt, az akna tornyát és gazdasági épületeit lebontották. Az akna lejáratát egy 50 cm vastag vasbetonlappal fedték be. 1999-ben feltöltötték törmelékkel és földdel. Majd 2000. június 20-án délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között a feltöltött aknalejárat helyére egy emlékművet állítottak fel. Már csak ez emlékeztet a brennbergi szénbányászat 200 éves múltjára.

27. Szent István-akna emlékmű

Szélesség

N 47.65552

Hosszúság

E 16.45646

Leírás

28. Urak asztala

Szélesség

N 47.66483

Hosszúság

E 16.42173

Leírás

Az Urak asztala, vagy más néven Asztalfő a (nem Trianonban, hanem Velencében) meghúzott gúnyhatár azon pontja, amely a (Rongyos Gárdának köszönhetően) legközelebb van a Trianon előtti „ezeréves” határhoz. Ez a távolság itt csupán 4,5 km, míg Erdélyben akár 400 km is utazhatunk az ősi határig. Az Asztalfő és környéke mindig is kedvelt kirándulóhelye volt a környék természetjáróinak. A Dunántúli Turista Egyesület évente több kirándulást is szervezett ide, 1921-ben védkunyhót is létesítettek az Asztalfőn. A hely nevét onnan kapta, hogy régen határjáráskor, amikor a határellenőrző bizottság urait lovas kocsin szállították végig a határon, itt pihentek meg a négy szomszédos község, Sopron, Szikra, Lakompak és Fraknónádasd ¬uraságai. Itt terítették meg neki az asztalt, innen ered az Urak asztala elnevezés. Egy másik történet szerint egy ágfalvi asszony a 20-as 30-as években rendszeres borkimérést alakított itt ki, ahova vasárnaponként jöttek az urak és hölgyek, így kialakult az Urak asztala.

29. Villám-kereszt

Szélesség

N 47.62804

Hosszúság

E 16.51506

Leírás

Azon a helyen, ahol ma az emlékmű áll az 1983. május 23-án rendezett 8. nemzetközi IVV gyalogtúrán 8 fiatalt ért halálos villámcsapás.

30. Wohlmuth-kereszt

Szélesség

N 47.63843

Hosszúság

E 16.51005

Leírás

A sopronnyéki Wohlmuth-kereszt a jelenlegi országhatártól csupán 250 méterre, egy 445 méteres csúcson áll. A kereszt a nyéki születésű vértanú plébánosnak, Wohlmuth Ferenc atyának állít emléket, akit 1919-ben a vörösterroristák végeztek ki a Komárom-Esztergom megyei császáron.

„A vörösök nem engedték meg Wohlmuth Ferencnek, hogy elbúcsúzzon híveitől, hanem meg akarták szégyeníteni az öreg papot. Az egész falut kirendelték a kivégzés helyszínére, a falu főterére. [Este 11 órakor, a falu népét dobszóval kényszerítették arra, hogy a főtéren gyülekezzenek. Még a gyermekek sem maradhattak otthon.] Mikor Ferenc atya nyakán volt már a hurok, arra kérték a vörösök, hogy mutassa meg, kik voltak az „ellenforradalmárok.” Ekkor szólt híveihez az atya, s mondta el hitvallását az emberek felé fordulva. Az ott elhangzottak olvashatók Wohlmuth Ferenc síremlékén is: „Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek. Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek!” Mivel a rövid kis időt a plébános nem mások besározására használta fel, beszédét félbeszakították, s kirúgták alóla a széket. Ezt követően hosszasan, perceken át agonizálva lépett át a halálnak a küszöbén. Holtában is meggyalázták, mikor a négy égtáj felé lóbálták a holttestét az akasztófán.”

Elérhetőségeink:

E-mail: maderspachkommando@gmail.com

Telefon: +36-30/364-3361

A túramozgalomban mindenki saját felelősségére vehet részt, kártérítés semmilyen címen nem igénylehető!